I. Öt általános tévhit és helyes gyakorlat
1. Tévhit: Csak az árra koncentrálunk, figyelmen kívül hagyva az anyagi megfelelést.
Megnyilvánulás: Alacsony-árú PVC szalagok választása a költségek megtakarítása érdekében anélkül, hogy ellenőriznénk az ipari szabványoknak való megfelelést (pl. élelmiszer--minőségű, antisztatikus -).
Következmények: A nem -élelmiszer--minőségű PVC-t használó élelmiszergyárak termékszennyezést okozhatnak; a hagyományos PVC-t használó elektronikai gyárak statikus elektromosság-baleseteket okozhatnak.
Helyes gyakorlatok: Az élelmiszeriparnak az FDA 21 CFR 177.2600 vagy az EU 10/2011 szabvány által tanúsított termékeket kell választania.
Az elektronikai iparnak az 1×10⁵–1×10⁹Ω tartományba eső felületi ellenállású an-sztatikus PVC-t kellene választania.
2. Tévhit: A PVC-t csodaszernek hinni, figyelmen kívül hagyva olajállósági korlátait.
Megnyilvánulás: hagyományos PVC szállítószalagok használata kenőolajat vagy ásványi olajat tartalmazó környezetben.
Következmények: A PVC zsírral érintkezve megduzzad, meglágyul és lehámlik a felületi rétege, ami instabil működéshez vagy akár töréshez vezet.
Helyes gyakorlatok: A PVC normál körülmények között használható{0}}olajmentes környezetben; hosszú távú zsírral való érintkezés esetén PU (poliuretán) vagy gumi szállítószalagot kell használni helyette.
3. Tévhit: A hőmérséklet-alkalmazkodóképesség figyelmen kívül hagyása és a magas{1}} vagy alacsony{2}}hőmérsékletű környezetben való helytelen használat.
Symptoms: Using standard PVC belts in baking lines (>80 fokos ) vagy hűtőházban (<-10℃).
Következmények: A PVC magas hőmérsékleten meglágyul és deformálódik, alacsony hőmérsékleten pedig törékennyé válik és megreped.
Helyes gyakorlatok: Magas{0}}hőmérsékletű forgatókönyvekhez (például ételsütéshez) szilikon vagy teflon szállítószalagok használata javasolt; alacsony-hőmérsékletű forgatókönyvekhez (például fagyasztott élelmiszerekhez) olyan módosított hideg- PVC vagy PU anyagokat kell választani, amelyek -40 fokot is elviselnek.
4. Tévhit: Az égésgátló-anyag összekeverése a közönséges PVC-vel, és figyelmen kívül hagyja a biztonsági előírásokat.
Tünetek: Közönséges PVC szalagok használata gyúlékony környezetben, például szénbányákban és vegyi üzemekben.
Következmények: Maga a PVC gyúlékony és égéskor mérgező gázokat bocsát ki, ami jelentős biztonsági kockázatot jelent.
Helyes gyakorlatok: A nagy-kockázatú iparágaknak olyan égésgátló-és antisztatikus PVC szalagokat kell használniuk, amelyek megfelelnek a GB/T 16412 szabvány szerinti vizsgálatnak; gondoskodjon arról, hogy a termékek rendelkezzenek nemzetközi égésgátló-tanúsítvánnyal, például UL 94 és ISO 340.
5. Tévhit: Az anyagjellemzők figyelmen kívül hagyása túlságosan gyors kopáshoz vezet.
Tünetek: Közönséges PVC szalagok használata erősen koptató anyagok (például ércek és fémforgácsok) szállítására.
Következmények: Gyors szalagkopás és perforáció, ami befolyásolja a gyártás folytonosságát.
Helyes gyakorlatok: Nagy-kopás esetén használjon vastagított PVC-t (pl. 3-5 mm) vagy többrétegű szöveterősítő szerkezeteket; vagy közvetlenül használjon kopásállóbb anyagokat, például gumiszalagokat.
II. Tippek a buktatók elkerüléséhez: Három lépés az anyagkompatibilitás megerősítéséhez
Az üzemeltetési feltételek tisztázása: Sorolja fel az olyan paramétereket, mint a hőmérséklet, az érintkezési anyagok (olaj/sav/lúg), a terhelés és a sebesség;
Tesztelési jelentések kérése: Kérje meg a szállítót, hogy nyújtson be anyagspecifikációkat és harmadik féltől származó tesztelési jelentéseket;{0}}
Kis{0}}Kötegelt próbaverzió: Végezzen próbafuttatásokat a legfontosabb gyártósorok előtt a tényleges teljesítmény ellenőrzése érdekében.
